Az oldalon sütiket használunk!

Az oldal böngészésével hozzájárulsz a sütik használatához. További információ

Rendben
2017. március 25., szombat 16:17

Maci mama meséi - 5. rész

A szappancukrászda régi lakója

 

Strudel úr minden reggel megmozgatta tagjait, elfogyasztotta reggelijét, egy szelet kenyeret és egy pohár tejet, majd elhelyezkedett kedvenc kis foteljában és könyvek kivágott, már megsárgult lapjait forgatta. A porlepte könyvek zsúfolva álltak a polcokon és még a padláson is százéves súlyok alatt roskadoztak a hatalmas szekrények. Strudel úr egér létére nagyon szeretett olvasni és legjobban a szakácskönyveket kedvelte.

Miközben régi recepteket olvasott, elképzelte, honnan is szerezné be a különböző friss hozzávalókat, milyen sorrendben állítaná össze a tésztákat, hogyan terítené meg az asztalt és hogyan tálalná a több fogásból álló menüt. Majd maga előtt látta a csodálatos sajtfelfújtat, a sajttal meghintett különféle gőzölgő tésztákat, a puha sajtos pogácsákat és már érezte is az almás pite, a barackos sütemény és a csokoládés piskóta finom illatát. Strudel úr sajnos nem tudott főzni, de magányában többször eljátszott a gondolattal, hogy egyszer majd ő is kipróbálja az összegyűjtött recepteket. Előszeretettel sétálgatott esténként a kivilágított utcákon, be-betekintett a zsúfolt éttermek hatalmas ablakain, megállt egy pillanatra a cukrászdák csillogó kirakatai előtt és nagyot sóhajtva ment tovább. Mindig is egyedül élt a régi házban, a nappali ósdi szekrénye mögött, így Maci mama hirtelen beköltözése először megrémítette, majd hamarosan igen kíváncsivá tette. Izgatott figyelemmel követte a ház átalakítását és minden egyes nap közelebb merészkedett a titokzatos új lakó műhelyéhez. Leginkább a különböző méretű és illatú dobozok vonták magukra figyelmét.

Maci mama épp a pöttyös dobozokba csomagolta a szappanokat, mikor zajt hallott. Megfordult, de nem vett észre semmi szokatlant, így újra munkához látott. Egy kis idő múlva megint apró neszezésre lett figyelmes, majd a következő pillanatban egy kis csomag szappan esett le a polcról. Felállt íróasztala mellől és körülnézett az üzletben, amelynek egyik oldalán egy nagy asztal állt, amin Maci mama épp dolgozott, másik oldalán pedig egy ajtó vezetett a konyhába. A falnál fából készült szekrényeken sorakoztak a szappancsomagok. A kertre néző nagy ablakok előtt pedig a zöld kanapé állt, mellette karcsú lámpa és egy kis könyvespolc. Maci mama dermedten állt a szoba közepén és még a lélegzetét is visszafojtotta. Figyelmesen hallgatózott. A bizonytalan hangok a régi, nagy szekrény mögül jöttek.

Mese: Kovács Zsófia

Illusztráció: Pilisiné Zulauf Gyöngyi

Kategória: Blog - Maci mama
2017. január 15., vasárnap 14:12

Maci mama meséi - 4. rész

Maci mama szappancukrászdája

Maci mama miután leszállt a vonatról, megigazította kalapját, nagy levegőt vett, fogta türkizkék kofferját és elindult felfedezni a várost. Igazán remek idő városnézésre – gondolta. Őszi köntösbe öltözött, arany, vörös és barna színekben ragyogó fák magasodtak az út mentén, melyen Maci mama a városba érkezett. Hamarosan egy macskakövekkel kirakott szűk utcába fordult, mely kacskaringósan vezetett a város központja felé. Egy villamos távoli csilingelése szűrődött be a magas házfalakon és gyerekek nevetését fújta el a tetők felett a keleti szél. Ahogy haladt az utcákon úgy tűnt fel neki, mintha egyre mélyebbre merülne ebben a csodálatos és idegen városban, hiszen az utcák egyre sötétebbek lettek és már csak messziről hallotta a madarak zsivaját. A városka keskeny utcái egyre jobban körülfonták, szíve hangosan vert és próbált a lehetetlen labirintusból valahogyan kijutni.

Maci mama meséi - 4. rész fabulaszappan.hu

Maci mama eltévedt. Úgy érezte, hogy már órák óta bolyong a házak között, így letette kofferját, mely nagyot koppant a szürke kövön, majd ráhuppant a táska tetejére és becsukta szemeit. Ilyen izgatottan nem lehet gondolkodni. – állapította meg félhangosan és keresztbe fonta kezeit. Rövid időn belül a párhuzamos utcából sietős cipők kopogását hallotta. Maci mama azonnal felpattant és megindult a határozott léptek hangjai felé. Az utca sarkán balra fordulva a kopogó cipők gazdájába botlott, aki az ütközés következtében elejtette pöttyös dobozait, amelyek tompa hangon puffantak le a földre. - Igazán sajnálom. - mondta Maci mama nyúl asszonynak és próbált segíteni. Az asszony azonban gyors mozdulatokkal összepakolta a dobozokat, majd felemelkedett. Világosbarna fényes bundáját mancsaival leporolta, élénk barna szemeivel Maci mamára és különös kalapjára pillantott. Sűrű vöröses bajsza megremegett és összehúzta vizsgáló szemeit: Maci mamához van szerencsém? Maci mama bólintott és nagy megkönnyebbülésére kiderült, hogy nem idegenek egymás számára, hiszen már hónapok óta levelezett nyúl asszonnyal, vagyis Marcipánnal, a helyi üzlettel kapcsolatban, amit Maci mama nemsokára a saját szemeivel is láthatott.

Maci mama sokat álmodozott erről a pillanatról és mikor meglátta a szerény, de annál kedvesebb épületet, úgy gondolta, hogy tökéletes helye lesz az ő szappancukrászdájának. Az üzlet hatalmas ablakain melegen ömlött be az őszi napfény és látni lehetett, ahogyan a finom porszemek könnyedén szállingóznak a levegőben. Maci mama körüljárta a szobákat, megigazította a függönyöket és egy képet a tapétás falon, majd magába szívta a szobák levendulaillatát. Mikor mancsával végigsimított a fából készült bútorokon, eszébe jutott egy történet. Marcipán érdeklődve figyelt, s közben egy nagy ablak előtt álló zöld kanapén helyezte magát kényelembe, elfeledkezve minden sürgős tennivalójáról, hiszen azok most az egyszer várhatnak.

Eszembe jutott egy különös ember története, aki állandóan úton volt, hogy megtalálja helyét a világban. – kezdte a mesét Maci mama. - Mikor az utazó új városba érkezett, mindig beköltözött egy lakatlan házba, de ki sem csomagolt, már a harmadik napon különféle kifogásokkal továbbutazott. Számára a házak vagy túl kicsik voltak vagy túl nagyok, máskor túl hangosnak találta őket, máskor pedig túl csendesnek. A kéményt ferdének, a falakat túl sárgának, az ablakokat kicsinek, a szobákat sötétnek látta, a padlót hidegnek és az ágyat keménynek érezte. Az utazó nagy kincs birtokában volt, de kincseit senkivel sem osztotta meg, irigykedve cipelte magával városról városra.

Maci mama szünetet tartott, egy nagy órát nézett a falon. Marcipán igazán kíváncsi volt, hogy milyen kincs rejtőzhetett annak az embernek a ládájában. Maci mama nem válaszolt, hanem a konyhába sietett és Marcipán pár perccel később hallotta is vidáman fütyörészni a forró vízzel teli kannát, majd finom orrával megérezte az eper édes illatát, amint elárasztotta az egész szobát.  Maci mama egy ezüst tálcával, rajta virágos teáscsészékkel, fehér porcelánkannával és szeletekre vágott almával tért vissza a szobába és leült Marcipán mellé a nagy zöld kanapéra. - Nem állítottam, hogy az utazó a bőröndjében rejtegette kincseit. – mesélt tovább Maci mama. - Ha egy új házba költözünk, mi töltjük meg élettel, színekkel és illatokkal a szobákat, de mit sem érnek kincseink, ha nem tudjuk valakivel megosztani őket. - És Marcipánnak nyújtott egy teáscsészét.

A ház két új lakója finom gőzölgő tea mellett beszélgetett ötleteiről, terveiről és a pöttyös dobozokról, amelyekre a jövőben még nagy szükségük lesz.

Mese: Kovács Zsófia

Illusztráció: Pilisiné Zulauf Gyöngyi

Kategória: Blog - Maci mama
2016. október 26., szerda 17:15

3. rész: Maci mama türkizkék kofferja

Maci mama, mielőtt édes álomba merült volna, a vonat ablakán keresztül sokáig figyelte a gyorsan elsuhanó tájat és a kis házikókat, melyeket mintha hófehér felhőkből formáztak volna. A vonat monoton zakatolása azonban hamarosan elringatta. Álmában az ég tengerének könnyű felhőhabjai között suhant, felhőkből pedig formákat gyúrt, melyeket az ég tükrére helyezett. Csodálatos illat vette körül és könnyűnek érezte magát.

Felébredve finom álmából nyújtózkodott, az ablak felé fordult, amin keresztül egy állomásépületet látott, majd a vonat kupéjában is körülnézett és rögtön észrevette, hogy türkizkék kofferja eltűnt. Maci mama nagyon megijedt, hiszen titkos receptkönyve is az utazótáskájában volt. Mindenhol kereste, de csak egy kopott, kék bőröndöt talált az ülés alatt.

Összekeverte volna valaki a saját táskájával? – gondolta. Felkapta a csomagot, a folyosóra sietett és az ablakból megpillantott egy medvét a peronon, aki az ő kofferját tartotta a mancsában! Az orrán szemüveg ült és mintha valami után kutatna, görnyedt háttal az út menti virágok között lépkedett. Maci mama kinyitotta az ablakot. – Bocsánat, várjon, kérem! – kiáltotta. A medve azonban nem figyelt, mert lefoglalta őt a virágok tanulmányozása. Maci mama egy szempillantás alatt leugrott a vonatról és odasietett az idegenhez.

– Elnézést kérek, kedves Medve úr, félreértés történt, véletlenül az én csomagommal szállt le a vonatról. – A medve vastag szemüvegén keresztül először Maci mamát vizsgálta, majd nagy szemeit a kék kofferjára fordította, ezután a türkizkék bőröndre pillantott. Valóban – mondta. Tegye csak le – tette hozzá, és már újra a virágok között búvárkodott. Maci mama a régi koffert letette a földre, de amint elengedte, az öreg csatok szétpattantak és a táskából ezernyi virág bukkant elő. – Tudja, virágokat gyűjtök. – szólalt meg hirtelen a medve – Virágokat gyűjtök és lepréselem őket, a medveiskolában ezek alapján tanítom az egyes növények gyógyító hatásait. A kis bocsok nagyon élvezik. – és beszéd közben az út melletti virágokat leste, közelebb hajolt hozzájuk, megszaglászta őket, majd továbbcammogott. Ebben a pillanatban Maci mama úgy érezte, hogy minden kételye és félelme az utazást illetően, mint könnyű felhők, szálltak tova. Medve tanár úrral való találkozás megerősítette abban, hogy jó úton jár.

Akkor rögtön az jutott eszembe, hogy micsoda különös véletlen hozott össze engem evvel a nem mindennapi medvével. – mesélte Maci mama már a vonaton ülve – Hasonló a foglalkozásunk, hiszen mind a ketten a természet kincseit és szépségeit keressük, a természet egy kis darabját szeretnénk megőrizni. – Majd egy kis szünet után büszkén árulta el: Tudja, én szappanokat fogok készíteni. Micsoda élmény a boldogságunkat másokkal megosztani, és másoknak is örömet okozni, nem gondolja? – tette fel csillogó szemekkel a kérdést a kupéban vele utazónak, aki csak mosolyogva bólintott, majd újra újságjába merült. Maci mama egyáltalán nem sértődött meg, talán nem is várt választ a kérdésére. Gondolataiban a Medve tanár úrtól ajándékba kapott csodás virágok jelentek meg, melyek bőröndjében lapultak és Maci mamának nagy tervei voltak velük.

Írta: Kovács Zsófia

Illusztráció: Pilisiné Zulauf Gyöngyi

Kategória: Blog - Maci mama
2016. október 12., szerda 16:39

2. rész: Mesék Maci mama utazóládájából

Maci mama izgatottan foglalta el helyét a vonat egyik kis kupéjában, mely leginkább egy bonbonos dobozra emlékeztette, hiszen az ülések csokoládészínűek voltak és az ablakon, melyet bordó függönyök szegélyeztek, aranyszínű napfény szűrődött át. Már érezte is medveorrával a forró csokoládé illatát, és szemei előtt egy lágyan gőzölgő csokoládéval teli bögre jelent meg, amely szomorú utazók számára is vigasztalást nyújthat. Maci mama csak egy kicsit volt szomorú, de úgy vélte, hogy rengeteg kalandot tartogat számára a jövő. A következő pillanatban egy kis zökkenéssel már meg is indult a gőzös. Maci mama nagyot sóhajtott és gondolataiba merülve nézte az ablakon keresztül az egyre gyorsabban mozgó világot. Szemei előtt sűrű masszává folytak össze a fák a bokrokkal és a piros tetős házakkal és az ég ragyogva fonta körbe az ezerszínűvé vált világot.

Újabb és újabb recepteken gondolkodott, mikor hirtelen sírást hallott és az álomkép, mint egy színes buborék, semmivé vált. Az ajtóban egy kis kertésznadrágos rókakölyök sírt, mamáját kérlelte, hogy keressenek másik ülőhelyet, mert a vonat kupéján nem akart mással osztozkodni. – Nem akarok itt ülni. – mondta könnyes szemmel, de anyukája szigorúan nézett rá és a Maci mamával szemközti üres helyre pillantott, jelezve ezzel, hogy nem kíván vitába bocsátkozni, majd elnézést kért Maci mamától, hogy megzavarták. Maci mama mosolygott és kedvesen nézett az előtte helyet foglaló rókafi hatalmas, szinte világítóan kék szemeibe. A kis róka hosszú percekig nem szólt semmit, éles szemeivel az asszonyt fürkészte, akinek színes ruhái, kedves tekintete és furcsa kalapja felkeltették érdeklődését. Most hogy ilyen közelről is látta utastársát, nagyon érdekesnek találta megjelenését, mégis megszeppent, mikor Maci mama megszólította:

– Szereted a forró csokoládét? – kérdezte. A kis róka anyukájára pillantott, aki már szundított, így a váratlan kérdésre nem felelt, csak izgatottan bólintott. Maci mama kicsit előredőlt és a kis róka érezte, hogy különös rózsaillatot áraszt magából. – Volt egyszer egy szomorú királyfi, – fogott hozzá Maci mama halk hangon a meséhez – akinek mindene megvolt, mégsem csinált egész nap mást, csak üldögélt az aranyból készült trónusán és pityergett, bárhogy is próbálták, nem tudták felvidítani. Egyszer egy nagy utazó meghallotta a bánatos uralkodó történetét és messzi földről meghozta számára a gyógyírt: kakaóbabokat. A királynak a babokból nem csak csodás forró csokoládét főzött, mely a legfagyosabb szíveket is megolvasztja, hanem varázserejű szappant is készített… – Szappant? – vágott közbe megdöbbenve a kis róka. Maga is meglepődött bátorságán, elpirult, de csak még jobban égtek kék szemei.

– Igen, szappant. – válaszolta mosolyogva Maci mama – A csokoládészappannal a királyfi lemosta arcáról a szomorúságot és egész udvarát megkínálta a forró itallal, később pedig hangosan hahotázott, miközben mások meséit hallgatta.

A kis róka még sosem hallott ilyen különös mesét, szerette volna, ha Maci mama még egy történetet mond, de anyukája megfogta kis mancsát, megkérte, hogy köszönjön el és a következő állomásnál leszálltak. Maci mama egyedül utazott tovább.

Írta: Kovács Zsófia

Illusztráció: Pilisiné Zulauf Gyöngyi

Kategória: Blog - Maci mama
2016. október 05., szerda 16:23

1. rész: Maci mama útra kel

A vasútállomáson egy öreg gőzmozdony ontotta magából a fekete füstöt, egy időre eltakarva a világos égboltot. A mozdony körül megtelt az állomás, búcsúzkodók sírtak és nevettek, ígéreteket tettek és tanácsokkal látták el egymást. Csak egyvalaki álldogált magányosan a peronon, krémszínű kabátkát és finom virágos kalapot viselt, kezében türkizkék kofferját tartotta. Talán elhamarkodottan döntött az utazás mellett – gondolta – de már nincs visszaút.

Maci mama a gőzmozdonyt feketeáfonya színűnek képzelte. Úgy látta, mintha a vasból készült óriás fekete krémmel bevont testén a gőzfelhőcskék puha habcsókok lennének és a cukormázas oldalán a napsugarak aranylón táncolnának. Maci mama újabb recepteken kezdte törni a fejét, de álmodozásából a mozdony vidám füttye ébresztette, mely az egész állomáson visszhangzott. Maci mamának sietnie kellett, hiszen jegyet még nem váltott.

– Jó napot! – mondta mosolyogva a jegypénztár ablaka mögött ülő sündisznónak, aki azonban rá sem tekintve dörmögött a bajusza alatt. – Hova utazik? – kérdezte. – Kérem, én…– felelte Maci mama izgatottan, elfúló hangon és megmondta a városka nevét. – Csak odafele utazom… – tette hozzá hadarva és még jobban elpirult. A sündisznó egy futó pillantást vetett a pirospozsgás asszonyra, de nem szólt semmit. Maci mama szerette volna a beszélgetésben kialakult csendet megtörni, szerette volna felvidítani a morcos pénztárost és elmesélni, hogy miért is vállalkozott egy ilyen hosszú utazásra. Maci mama nagyon szeretett mesélni. – Tudja – kezdte Maci mama – elköltözöm, mert szeretnék nyitni egy saját… – A sündisznó azonban szemmel láthatóan nem kedvelte az efféle meséket és kipukkasztotta Maci mama próbálkozásának legkisebb szappanbuborékját is. – Tessék! – vágott a szavába a pénztáros és átnyújtotta a jegyet. – Következő! – bökte oda valamivel hangosabban. Maci mama átvette a jegyet és mielőtt elindult volna egy kis fahéjszínű csomagocskát tolt a pénztáros ablakához, majd bólintott és elsietett.

A csomagban egy szelet csokoládés sütemény volt, pontosabban sütemény alakú szappan. A tetejét étcsokoládé-darabokkal szórták meg, amik mint ezernyi mérges tüske meredtek az ég felé. Sündisznó úr azonnal megérezte a különleges ajándék csokoládé illatát és akaratlanul is elmosolyodott. A süteményszappan szíve, belseje édesen krémes, puha belsővel kecsegtetett, melyet a haragos külső csupán elrejteni próbált.

A mesét írta: Kovács Zsófia

Illusztráció: Pilisiné Zulauf Gyöngyi

Kategória: Blog - Maci mama

Kapcsolat

FABULASZAPPAN

6725 Szeged, Mátyás tér 26.

em

facebook pinterest  vimeo instagram

Hírlevél