Az oldalon sütiket használunk!

Az oldal böngészésével hozzájárulsz a sütik használatához. További információ

Rendben
2017. január 15., vasárnap 14:12
Maci mama meséi - 4. rész
Írta:

Maci mama szappancukrászdája

Maci mama miután leszállt a vonatról, megigazította kalapját, nagy levegőt vett, fogta türkizkék kofferját és elindult felfedezni a várost. Igazán remek idő városnézésre – gondolta. Őszi köntösbe öltözött, arany, vörös és barna színekben ragyogó fák magasodtak az út mentén, melyen Maci mama a városba érkezett. Hamarosan egy macskakövekkel kirakott szűk utcába fordult, mely kacskaringósan vezetett a város központja felé. Egy villamos távoli csilingelése szűrődött be a magas házfalakon és gyerekek nevetését fújta el a tetők felett a keleti szél. Ahogy haladt az utcákon úgy tűnt fel neki, mintha egyre mélyebbre merülne ebben a csodálatos és idegen városban, hiszen az utcák egyre sötétebbek lettek és már csak messziről hallotta a madarak zsivaját. A városka keskeny utcái egyre jobban körülfonták, szíve hangosan vert és próbált a lehetetlen labirintusból valahogyan kijutni.

Maci mama meséi - 4. rész fabulaszappan.hu

Maci mama eltévedt. Úgy érezte, hogy már órák óta bolyong a házak között, így letette kofferját, mely nagyot koppant a szürke kövön, majd ráhuppant a táska tetejére és becsukta szemeit. Ilyen izgatottan nem lehet gondolkodni. – állapította meg félhangosan és keresztbe fonta kezeit. Rövid időn belül a párhuzamos utcából sietős cipők kopogását hallotta. Maci mama azonnal felpattant és megindult a határozott léptek hangjai felé. Az utca sarkán balra fordulva a kopogó cipők gazdájába botlott, aki az ütközés következtében elejtette pöttyös dobozait, amelyek tompa hangon puffantak le a földre. - Igazán sajnálom. - mondta Maci mama nyúl asszonynak és próbált segíteni. Az asszony azonban gyors mozdulatokkal összepakolta a dobozokat, majd felemelkedett. Világosbarna fényes bundáját mancsaival leporolta, élénk barna szemeivel Maci mamára és különös kalapjára pillantott. Sűrű vöröses bajsza megremegett és összehúzta vizsgáló szemeit: Maci mamához van szerencsém? Maci mama bólintott és nagy megkönnyebbülésére kiderült, hogy nem idegenek egymás számára, hiszen már hónapok óta levelezett nyúl asszonnyal, vagyis Marcipánnal, a helyi üzlettel kapcsolatban, amit Maci mama nemsokára a saját szemeivel is láthatott.

Maci mama sokat álmodozott erről a pillanatról és mikor meglátta a szerény, de annál kedvesebb épületet, úgy gondolta, hogy tökéletes helye lesz az ő szappancukrászdájának. Az üzlet hatalmas ablakain melegen ömlött be az őszi napfény és látni lehetett, ahogyan a finom porszemek könnyedén szállingóznak a levegőben. Maci mama körüljárta a szobákat, megigazította a függönyöket és egy képet a tapétás falon, majd magába szívta a szobák levendulaillatát. Mikor mancsával végigsimított a fából készült bútorokon, eszébe jutott egy történet. Marcipán érdeklődve figyelt, s közben egy nagy ablak előtt álló zöld kanapén helyezte magát kényelembe, elfeledkezve minden sürgős tennivalójáról, hiszen azok most az egyszer várhatnak.

Eszembe jutott egy különös ember története, aki állandóan úton volt, hogy megtalálja helyét a világban. – kezdte a mesét Maci mama. - Mikor az utazó új városba érkezett, mindig beköltözött egy lakatlan házba, de ki sem csomagolt, már a harmadik napon különféle kifogásokkal továbbutazott. Számára a házak vagy túl kicsik voltak vagy túl nagyok, máskor túl hangosnak találta őket, máskor pedig túl csendesnek. A kéményt ferdének, a falakat túl sárgának, az ablakokat kicsinek, a szobákat sötétnek látta, a padlót hidegnek és az ágyat keménynek érezte. Az utazó nagy kincs birtokában volt, de kincseit senkivel sem osztotta meg, irigykedve cipelte magával városról városra.

Maci mama szünetet tartott, egy nagy órát nézett a falon. Marcipán igazán kíváncsi volt, hogy milyen kincs rejtőzhetett annak az embernek a ládájában. Maci mama nem válaszolt, hanem a konyhába sietett és Marcipán pár perccel később hallotta is vidáman fütyörészni a forró vízzel teli kannát, majd finom orrával megérezte az eper édes illatát, amint elárasztotta az egész szobát.  Maci mama egy ezüst tálcával, rajta virágos teáscsészékkel, fehér porcelánkannával és szeletekre vágott almával tért vissza a szobába és leült Marcipán mellé a nagy zöld kanapéra. - Nem állítottam, hogy az utazó a bőröndjében rejtegette kincseit. – mesélt tovább Maci mama. - Ha egy új házba költözünk, mi töltjük meg élettel, színekkel és illatokkal a szobákat, de mit sem érnek kincseink, ha nem tudjuk valakivel megosztani őket. - És Marcipánnak nyújtott egy teáscsészét.

A ház két új lakója finom gőzölgő tea mellett beszélgetett ötleteiről, terveiről és a pöttyös dobozokról, amelyekre a jövőben még nagy szükségük lesz.

Mese: Kovács Zsófia

Illusztráció: Pilisiné Zulauf Gyöngyi

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Rólam

rolamimageGyöngyi vagyok. Szeretem a családomat, szeretek feleség és anyuka lenni, szeretem a szépet, szeretek szép és jó dolgokat alkotni, szeretem a fákat, az erdőt, a madarakat és az állatokat. Meg a csokit...

Hírlevél