Az oldalon sütiket használunk!

Az oldal böngészésével hozzájárulsz a sütik használatához. További információ

Rendben
2016. október 05., szerda 16:23
1. rész: Maci mama útra kel
Írta:

A vasútállomáson egy öreg gőzmozdony ontotta magából a fekete füstöt, egy időre eltakarva a világos égboltot. A mozdony körül megtelt az állomás, búcsúzkodók sírtak és nevettek, ígéreteket tettek és tanácsokkal látták el egymást. Csak egyvalaki álldogált magányosan a peronon, krémszínű kabátkát és finom virágos kalapot viselt, kezében türkizkék kofferját tartotta. Talán elhamarkodottan döntött az utazás mellett – gondolta – de már nincs visszaút.

Maci mama a gőzmozdonyt feketeáfonya színűnek képzelte. Úgy látta, mintha a vasból készült óriás fekete krémmel bevont testén a gőzfelhőcskék puha habcsókok lennének és a cukormázas oldalán a napsugarak aranylón táncolnának. Maci mama újabb recepteken kezdte törni a fejét, de álmodozásából a mozdony vidám füttye ébresztette, mely az egész állomáson visszhangzott. Maci mamának sietnie kellett, hiszen jegyet még nem váltott.

– Jó napot! – mondta mosolyogva a jegypénztár ablaka mögött ülő sündisznónak, aki azonban rá sem tekintve dörmögött a bajusza alatt. – Hova utazik? – kérdezte. – Kérem, én…– felelte Maci mama izgatottan, elfúló hangon és megmondta a városka nevét. – Csak odafele utazom… – tette hozzá hadarva és még jobban elpirult. A sündisznó egy futó pillantást vetett a pirospozsgás asszonyra, de nem szólt semmit. Maci mama szerette volna a beszélgetésben kialakult csendet megtörni, szerette volna felvidítani a morcos pénztárost és elmesélni, hogy miért is vállalkozott egy ilyen hosszú utazásra. Maci mama nagyon szeretett mesélni. – Tudja – kezdte Maci mama – elköltözöm, mert szeretnék nyitni egy saját… – A sündisznó azonban szemmel láthatóan nem kedvelte az efféle meséket és kipukkasztotta Maci mama próbálkozásának legkisebb szappanbuborékját is. – Tessék! – vágott a szavába a pénztáros és átnyújtotta a jegyet. – Következő! – bökte oda valamivel hangosabban. Maci mama átvette a jegyet és mielőtt elindult volna egy kis fahéjszínű csomagocskát tolt a pénztáros ablakához, majd bólintott és elsietett.

A csomagban egy szelet csokoládés sütemény volt, pontosabban sütemény alakú szappan. A tetejét étcsokoládé-darabokkal szórták meg, amik mint ezernyi mérges tüske meredtek az ég felé. Sündisznó úr azonnal megérezte a különleges ajándék csokoládé illatát és akaratlanul is elmosolyodott. A süteményszappan szíve, belseje édesen krémes, puha belsővel kecsegtetett, melyet a haragos külső csupán elrejteni próbált.

A mesét írta: Kovács Zsófia

Illusztráció: Pilisiné Zulauf Gyöngyi

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Rólam

rolamimageGyöngyi vagyok. Szeretem a családomat, szeretek feleség és anyuka lenni, szeretem a szépet, szeretek szép és jó dolgokat alkotni, szeretem a fákat, az erdőt, a madarakat és az állatokat. Meg a csokit...

Hírlevél