Az oldalon sütiket használunk!

Az oldal böngészésével hozzájárulsz a sütik használatához. További információ

Rendben
2016. október 12., szerda 16:39
2. rész: Mesék Maci mama utazóládájából
Írta:

Maci mama izgatottan foglalta el helyét a vonat egyik kis kupéjában, mely leginkább egy bonbonos dobozra emlékeztette, hiszen az ülések csokoládészínűek voltak és az ablakon, melyet bordó függönyök szegélyeztek, aranyszínű napfény szűrődött át. Már érezte is medveorrával a forró csokoládé illatát, és szemei előtt egy lágyan gőzölgő csokoládéval teli bögre jelent meg, amely szomorú utazók számára is vigasztalást nyújthat. Maci mama csak egy kicsit volt szomorú, de úgy vélte, hogy rengeteg kalandot tartogat számára a jövő. A következő pillanatban egy kis zökkenéssel már meg is indult a gőzös. Maci mama nagyot sóhajtott és gondolataiba merülve nézte az ablakon keresztül az egyre gyorsabban mozgó világot. Szemei előtt sűrű masszává folytak össze a fák a bokrokkal és a piros tetős házakkal és az ég ragyogva fonta körbe az ezerszínűvé vált világot.

Újabb és újabb recepteken gondolkodott, mikor hirtelen sírást hallott és az álomkép, mint egy színes buborék, semmivé vált. Az ajtóban egy kis kertésznadrágos rókakölyök sírt, mamáját kérlelte, hogy keressenek másik ülőhelyet, mert a vonat kupéján nem akart mással osztozkodni. – Nem akarok itt ülni. – mondta könnyes szemmel, de anyukája szigorúan nézett rá és a Maci mamával szemközti üres helyre pillantott, jelezve ezzel, hogy nem kíván vitába bocsátkozni, majd elnézést kért Maci mamától, hogy megzavarták. Maci mama mosolygott és kedvesen nézett az előtte helyet foglaló rókafi hatalmas, szinte világítóan kék szemeibe. A kis róka hosszú percekig nem szólt semmit, éles szemeivel az asszonyt fürkészte, akinek színes ruhái, kedves tekintete és furcsa kalapja felkeltették érdeklődését. Most hogy ilyen közelről is látta utastársát, nagyon érdekesnek találta megjelenését, mégis megszeppent, mikor Maci mama megszólította:

– Szereted a forró csokoládét? – kérdezte. A kis róka anyukájára pillantott, aki már szundított, így a váratlan kérdésre nem felelt, csak izgatottan bólintott. Maci mama kicsit előredőlt és a kis róka érezte, hogy különös rózsaillatot áraszt magából. – Volt egyszer egy szomorú királyfi, – fogott hozzá Maci mama halk hangon a meséhez – akinek mindene megvolt, mégsem csinált egész nap mást, csak üldögélt az aranyból készült trónusán és pityergett, bárhogy is próbálták, nem tudták felvidítani. Egyszer egy nagy utazó meghallotta a bánatos uralkodó történetét és messzi földről meghozta számára a gyógyírt: kakaóbabokat. A királynak a babokból nem csak csodás forró csokoládét főzött, mely a legfagyosabb szíveket is megolvasztja, hanem varázserejű szappant is készített… – Szappant? – vágott közbe megdöbbenve a kis róka. Maga is meglepődött bátorságán, elpirult, de csak még jobban égtek kék szemei.

– Igen, szappant. – válaszolta mosolyogva Maci mama – A csokoládészappannal a királyfi lemosta arcáról a szomorúságot és egész udvarát megkínálta a forró itallal, később pedig hangosan hahotázott, miközben mások meséit hallgatta.

A kis róka még sosem hallott ilyen különös mesét, szerette volna, ha Maci mama még egy történetet mond, de anyukája megfogta kis mancsát, megkérte, hogy köszönjön el és a következő állomásnál leszálltak. Maci mama egyedül utazott tovább.

Írta: Kovács Zsófia

Illusztráció: Pilisiné Zulauf Gyöngyi

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Rólam

rolamimageGyöngyi vagyok. Szeretem a családomat, szeretek feleség és anyuka lenni, szeretem a szépet, szeretek szép és jó dolgokat alkotni, szeretem a fákat, az erdőt, a madarakat és az állatokat. Meg a csokit...

Hírlevél